Tokio Hotel világnap 2007.08.15.

Két év…
730 nap…
17.520 óra…
1.051.200 perc…
63.072.000 másodperc…

Egy egyszerű embernek ez csak egy jelentéktelen adathalmaz, viszont a rajongóknak annál több… Ebben az öt idő egységben lehet kifejezni, hogy mennyi ideje jelent meg a négy magdeburgi srác első kislemeze a Durch den Monsun. 2005. augusztus 15-e óta egy fél világ tinije dúdolgatja,: “Ich muss durch den Monsun, Hinter die Welt, Ans Ende der Zeit bis kein Regen mehr fällt…”!!!!!

Ha jobban belegondolunk ezek a sorok egy világ tizenéves korosztályát kovácsolta egy olyan táborba, ahol nem számítanak a távolságok, az eltérő nyelv, a másik bőrszíne mert mindannyian egyet akarunk… a TOKIO HOTEL-t!!!

Billt idézném pár mondatban: “Azért zenélek, mert szerintem a zene képes áttörni minden határon, minden különbséget és kapcsolatba kerül egymással minden ország a világon. Ez szeretetet és örömet sugároz és hiszem, hogy ez megváltoztatja a világot.” Ha kicsit végig gondoljuk, kevés olyan együttest tudunk mutatni, akik ennyire össze tudják fogni az embereket. Említsük csak példaként a budapesti vagy a bécsi koncertet. Lehet, hogy a rajongók nem beszélték egymás nyelvét, de akkor is megértették egymást mert ott is mindenki egyet akart… a koncertet és a TOKIO HOTEL-t!!!

Térjünk vissza egy kicsit akkor a kezdetekhez…

Mert Bill, Tom, Gustav és Georg története nem egészen 2005-ben kezdődött, hanem jóval korábban. Jobban mondva 2001-ig visszanyúlhatunk mikor egy magdeburgi pubban az ikrek egy gitár és egy szintetizátor segítségével léptek fel. Ott figyelt fel rájuk Gustav és Georg akik egy zeneiskolába jártak és ebből kifolyólag már ott összebarátkoztak. Meglátták a fantáziát Billben és Tomban ezért a fellépés után leült a négy fiú beszélgetni. A tervek elkezdtek szövődni és hamar meg találták a közös célt. Mind a négyen egyet akartak: ZENÉLNI!!!! Ezért hamarosan megalapították a Tokio Hotel elődjét, a Devilisht. Igaz ez még nem a világhírnevet szerző formáció volt, hanem inkább négy vasakarattal és töretlen elszántsággal rendelkező tinik zenekara, akik 2003-ig csak kisebb fellépéseket adtak és ott próbálták népszerűsíteni saját költségükön felvett hét számos albumukat.

Egyszer láttam egy videót róluk, ami valami falusi fesztiválon lehetett és felléptek. Nagyon kevés ember volt és igazából nem is őket figyelték, de nem érdekelte őket akkor is ugyanazzal az erőbedobással csinálták mint ma a tízezres csarnokokban.

Aztán 2003-ban egy elismert producer Peter Hoffmann látta egy magdeburgi fellépésüket és felfedezte bennük a tehetséget. Lemezkészítési lehetőséget ajánlott nekik és egy elismert produceri gárda segítségét. A srácok ezzel elérték legmerészebb álmukat és hosszú két év következett 2005. augusztusáig. Ezalatt az időszak alatt a srácok gyakoroltak, dalokat írtak és nagyon sokat fejlődtek. A producerek javaslatára az ördögi Devilish-t az ütős Tokio Hotelre cserélték.

2003-ban még négy kis mindenre elszánt kamasz vonult be a stúdióba, de 2005-ben már egy sokkal összeszedettebb és a sok gyakorlásnak köszönhetően profibb már majdnem felnőtt srácok jelentek meg a közönség előtt.

És most elértünk pontosan két évvel ezelőttre mikor megjelent az első videóklip és az első maxi a Durch den Monsun. Innentől kezdve nem volt megállás… Ezalatt a két év alatt alig tudtunk olyan fórumot említeni, amely nem beszélt volna a fantasztikus négyesről. Számos díjat bezsebeltek (pl. Echo, Bravo Otto, Legjobb Német Együttes és persze sok külföldi díj), tévé műsorokban léptek fel és Németországon kívül meghódították pl. Lengyelországot, Csehországot, Magyarországot, Svájcot, Ausztriát, Oroszországot és még sorolhatnánk…

Két év alatt kiadtak három albumot: két német nyelvűt 2005-ben a Schrei-t és a 2007-ben a Zimmer 483-at és első angol nyelvű albumukat szintén 2007-ben, amely első két albumuk válogatása, a Scream/Room 483.

Két év alatt forgattak nyolc videóklipet: Durch den Monsun, Schrei, Rette mich, Der letzte Tag, (bónuszként: Wir schliessen uns ein), Übers Ende der Welt, Spring nicht, Scream és Monsoon. Kiadtak nyolc maxit is ez által egy csomó extra meglepetéssel.

Két év alatt két németországi és egy európai turnét zavartak le hatalmas sikerrel. Majdnem minden este hatalmas örömet szereztek egy egy ország rajongóinak. Szerintem nem tudtak olyan helyre menni, ahol nem fogadták volna őket kitörő lelkesedéssel.

Szóval ezzel a kis litániával végül is én csak annyit szeretnék kívánni, hogy mindig legyen meg nekünk ez a négy magdeburgi srác, és még nagyon sokáig élvezhessük a zenéjüket!!!! Még sok ilyen Boldog TH évfordulót kívánok nekik is és magunknak is!!!!!

TOKIO HOTEL VOLT, TOKIO HOTEL VAN, ÉS TOKIO HOTEL ÖRÖKKÉ LESZ!!!!!!!!
Írta: Betty – © Tokio-H.com