A Schrei album dalairól mesélt Bill

Schrei

“Rendhagyó stílusunk miatt Tom és én az iskolában állandóan ki voltunk téve a tanárok kritikáinak és a többi tanuló cikizésének. A SCHREI arról mesél, hogy mi egyszerűen nem voltunk hajlandóak alkalmazkodni az elvárásokhoz, inkább a saját véleményünket hangoztattuk. A dalban lefestem azt a frusztrációt, mely végigkísérte a mindennapjainkat, és ami miatt néha kénytelenek voltunk meghajolni a többség elvárásai előtt. És ezt egyáltalán nem akartuk. Ezért muszáj néha egy jót üvöltenie az embernek, hogy minden feszültségétől megszabadulhasson. Mikor a dalt élőben adjuk elő, minden agresszió elszáll belőlem, teljesen felszabadulok. Ezen kívül arról is szól a dal, hogy mennyire fontos, hogy az ember minden szituációban önmaga maradjon.”
Az album címadó dalát lenyűgöző, kemény gitárszólóval nyitja Tom, mely egyenesen, a hallgatók zsigeréig hatol. Emellett Gustav úgy dobol, mintha az élete múlna rajta, Georg teljes gőzzel csap a basszusgitár húrjai közé. Bill pedig úgy énekel, ahogy a dal címe alapján elvárható.
Az előadásmódjában keveredik az éneklés és az ordítás, a hangja vadul és dühösen tör elő a torkából. A srácok tudják, hogy a fiatalok ebben a korban tele vannak önálló véleménnyel a világról, és nem akarnak alkalmazkodni senkihez.

Durch den Monsun

“A számban azt festem le, hogy amikor az embernek szerelmi bánata van, akkor szinte alámerül egy teljesen más világba. A legfontosabb sorokat egy szakítás után vetettem papírra. Rájöttem, hogy az elválás nagyon elhibázott lépés volt, és mennyire hiányzik nekem. A Durch den Monsun arról mesél, hogy az elvesztett szerelmet egy idegen világban próbálom ismét megtalálni, ahol rengeteg veszély és kaland vár rám. Mikor a srácokkal megtudtuk, hogy a szám a toplisták első helyére került, magunkon kívül voltunk. Épp egy interjú közepén tartottunk, de ez nem tartott vissza az ugrálástól és az ordítozástól. Egyszerűen nem bírtunk magunkkal. Vad ünneplésbe kezdtünk a producerekkel együtt. Korábban remélni sem mertem, hogy a dalnak ekkora sikere lesz.”
Az első szám kellemes ellenpontja ez a vágyakozó, bánatos és nagyon romantikus hangzású dal. Bill tulajdonképpen bebizonyítja, hogy a véget nem érő szerelem csak egy jobb világban létezhet. A szöveg nagyon költői! Nem csoda, hogy hamar a közönség kedvencévé vált.

Leb’ die Sekunde

“Ezt a darabot tízéves koromban írtam. Egy hétvégén keletkezett, amikor otthon ültem, és vártam, hogy valami történjen végre. Olyan ember vagyok, akinek állandóan kell csinálni valamit. Nem tudok egész nap az ágyban heverészni és lógatni a lábam. Igyekszem minden percet kihasználni és megélni. Jelen pillanatban ez nem nehéz: minden pillanatban a sikerünket élvezzük! Sok fiatal egész életében nem él át annyi mindent, mint mi az elmúlt néhány hónapban. Láttunk sok ismeretlen várost, és rengeteget szórakoztunk. De nem minden pillanatot ilyen könnyű átélni. Ha az ember szomorú, akkor is kell találnia valami jót az életben.
Ilyen esetekben van egy pillanat, amibe mindig kapaszkodhatok: az, amikor Magdeburgban 75000 ordítozó rajongó előtt álltunk színpadra. Állati érzés volt látni a hatalmas tömeget, és hallani, ahogy velünk együtt éneklik a dalainkat.”
A dal hangzása hasonló, mint a SCHREI-é. Agresszív gitárdübörgéssel indul, melyhez Bill ziháló üvöltése társul. A mondanivaló lényege, hogy minden pillanat megér annyit, hogy az ember tudatosan élje meg, mert megfelelő öntudat nélkül a hétköznapok bénultságában fulladnak, és a földi létünk túlságosan véges, ahhoz, hogy elvesztegessük az időnket.

Rette mich

“Ez a szám az egyetlen valódi ballada az albumon. A szerelmi bánatról szól. Ezt az érzést párszor már megtapasztaltam. Olyankor az ember elhagyatottnak érzi magát, mint a dalban is. És ha ilyenkor visszamegyünk azokra a helyekre, ahol korábban közösen jártunk, még inkább érezzük a szeretett személy hiányát. Ilyen helyzetben az ember úgy érzi, hogy soha többet nem fog talpra állni. Biztosan akad néhány lány Magdeburgban, aki azt hiszi, hogy róla írtam a dalt. De én még nagyon fiatal vagyok, úgyhogy igazán jelentős kapcsolatom nem sok volt. A dal nem valóságos történetet mesél el.”
A Durch den Monsunhoz hasonlóan ez a dal is megindító. A szám hangzása nyugodt és melankolikus. Bill hangja törékenyen és lágyan cseng, mikor a névtelen lányhoz könyörög megváltásért. Nagyon kéri a lányt, akibe szerelmes, hogy adjon neki egy második esélyt. Nagyon magával ragadó.

Freunde bleiben

“A dal hangulata vicces, bolondos. Szeretem ezt, a dalt, mert a felszínes barátságokat teljesen feleslegesnek tartom. Ha már semmi nem köt össze egy emberrel, és csak annyi az összes mondanivalónk, hogy “Szia!”, akkor az a kapcsolat már csak majomkodás. A dalban magára ismerhet néhány magdeburgi srác is. Ezt a típust ki nem állhatom. Másrészt viszont jó, hogy vannak ilyen emberek, mert nagyon szívesen veszekszem velük, éppúgy, mint Tom. Egyszerűen szeretjük provokálni őket. És nagyon örülünk, amikor látjuk, hogy felhúztuk a nyavalyásokat. Elismerem, hogy néha szemtelenek vagyunk velük…”
A “Freunde bleiben” egy arcátlan szövegű szám, egy képzeletbeli barátról, felülmúlhatatlan refrénnel. A dal szereplői rájönnek, hogy már nem akarnak barátkozni egymással. A kitalált haver korábban jó fej volt, de mostanra igazi seggfej lett, aki a papi hosszúszárú alsónadrágját hordja. És amikor Bill a vádjait az arcába vágja, még csak nem is védekezik. Teljesen rendjén valónak tartja, a magafajták viselkedését.

Ich bin nicht ich

“Ez a dal egy összetört szívről szól. Az ember beleszeret valakibe, akit nem kaphat meg, vagy akivel nem lehet együtt. Ezért egyedül érzi magát, és lassan megváltozik. Már voltam ilyen szituációban. Teljesen kikészülök, ha nem tudom, hogy találkozhatok- e még a lánnyal, akibe szerelmes vagyok. Olyankor hiába beszélgetek a barátaimmal, nem tudom, hogy miről folyik a társalgás, mert csak a lányra tudok gondolni. A többiek a bandából nem tudják, ezt átérezni, mert én vagyok az egyetlen, aki valóban volt már szerelmes. Mondjuk, olyan búcsúlevelet, mint amilyenről a dalban éneklek, még nem kaptam. Manapság az SMS a divat.”
A dalban kiderül, hogy Billt még mindig mély érzések kötik az exbarátnőjéhez. Látszik, hogy sorsuk mélyen összefonódott.

Wenn nichts mehr geht

“A dalban azt elemzem, vajon mi történik a halál után. Sokan mondják, hogy túl fiatal vagyok még ahhoz, hogy ilyesmin gondolkodjam. Nem félek a haláltól. De arról mindenki fantáziál, hogy mi történik a halálunk után. Szerencsére még senkit nem veszítettem el, aki igazán közel állt volna hozzám.”
Ebben a sóvárgó, vágyakozó dalban Bill a tér és idő törvényszerűségeit legyőző, síron túli szerelemről énekel. Egy másik világban beteljesülő szerelemről. A halál egy bizonytalan vendég, aki bármelyik pillanatban betoppanhat, és elrabolhatja az életet. Ha egyáltalán lehetséges, akkor Bill szerint egyedül az igaz szerelem képes legyőzni az elmúlást. A Tokio Hotel frontembere maga sem biztos abban, hogy mi az igazság ezzel a feltételezéssel kapcsolatban.

Lass uns hier raus

“A szám a nagy álmunkról,, a híressé válásról szól. A dal akkor született, amikor még reménykedtünk a nagy áttörésben. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a producereinkkel dolgozhatunk együtt, és állandóan kérdezgettük magunktól: ember, ez valóban megtörténhet?
De amikor valóban híressé váltunk, nem azt éreztük, amiről a dalban énekeltem. Éppen olyanok maradtunk, mint korábban voltunk. Iszonyúan szeretünk zenélni, és nagyon boldoggá tesz, ha az embereknek tetszik, az amit csinálunk. Nem akarunk átlagos, érzelgős fiúbanda lenni, akiket beskatulyáznak. Éppen ezért vidám dalokat is írunk néha.”
Ez a dal is a pimasz számok kategóriájába tartozik, mint a Freunde bleiben. A srácok vidáman és ironikusan beszélnek a nyilvánosságról, a karrierjükről, és a fellépéseikről. Kigúnyolják a “megcsinált” együtteseket, akikhez még véletlenül sem szeretnének hasonlítani. Jelenleg már elegendő önismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy elkerüljék a kirívó szemrehányásokat, és elfogadják a kritikát. A szövegnek megfelelően a szám dallama viharos, felszabadult és kirobbanó.

Gegen meinen Willen

“Ezt a dalt azért írtam, mert úgy vélem, hogy a szülők válása nagyon fontos téma, amiről énekelni kell. Meglep, hogy még senki nem foglalkozott vele érdemben. Az én korosztályomban egyre több fiatal nő fel csonka családban. Sokan közülünk nem mernek, vagy nem tudnak a válással kapcsolatos érzéseikről beszélni. Éppen ezért akartam erről énekelni. Nálunk szerencsére nem úgy történtek a dolgok, ahogy a dalban. A mi szüleink tekintettel voltak az érzéseinkre, és csendesen ment végbe a szétválás. Jobban nem is csinálhatták volna. Semmi esetre sem tartom jónak, ha a szülők pusztán a gyerekek kedvéért maradnak együtt. Csak arra kell ügyelniük, hogy a csemetéik ne sérüljenek a válás során. Az apa és az anya továbbra is tud törődni a gyerekével. Tom és én ma már nem sajnáljuk, hogy a szüleink szétmentek. Mindkettőjükkel kapcsolatban maradtunk, és nálunk minden a legnagyobb rendben van. Annak ellenére mi egy család vagyunk, hogy a szüleink már nincsenek együtt.”
A Lass uns hier rausszal ellentétben a Gegen meinen Willen komoly témát dolgoz fel. Nagyon szókimondó és elgondolkodtató. Bill a dalban azokat a szülőket vádolja, akik a válásukkor nem törödnek a gyerekeik érzésével. Nem csoda, hogy a dal zenei világa keményre sikerült. A gitár metsző, a dob agresszív, Bill hangja pedig figyelmeztető, amikor arra utasítja a szülőket, hogy a válás után is kötelességeik vannak a gyerekeikkel szemben.

Jung und nicht mehr jugendfrei

“Mindenki, aki elkísér, minket a koncertkörútjainkra, tudja, hogy mit akartam mondani ebben a dalban. A menedzsereink és a kiszolgáló-személyzet gyakran sajnálnak minket, amikor estéről estére fellépünk. Azt tesszük, amihez kedvünk van, és senki nem ír elő semmit. Legalábbis azt gondolják, azok, akik csak a fellépésen látnak minket. De a mi életünk nem mindig fiataloknak való. A legtöbben, akik két napot velünk utaznak, néha két hétig pihenik a fáradalmakat. Tulajdonképpen a munkánkkal járó nehézségekről szól a dal.”
A szám a fiatal nemzedék himnuszává vált. Legalábbis azokévá, akik nem hagyják magukat korlátok közé szorítani, és nem akarnak besüllyedni a szürke, arctalan tömegbe. A korosztály ezen része öntudatos, pimasz és szexi. Ahogy azt a himnusztól elvárhatjuk, a zenéje annyira magával ragadó, hogy a rajongók egy emberként éneklik a zenekarral a koncerteken. Egy modern klasszikus született!

Der letzte Tag

“Ebben a dalban azt kérdezem magamtól, mi lenne ha az ember tudná előre, hogy mikor jön el az utolsó nap az életében. Én az utolsó napomat azokkal az emberekkel szeretném tölteni, akik fontosak nekem. Ez persze egy nagyon szomorú gondolatsor. A dal egy depressziós napon született. Azt éneklem a dalban, hogy “Ha ez az utolsó napom, kérlek, ne áruld el nekem…” Nagyon nehéz lenne, ha tudnánk, mikor jön el a vég. Azt szeretném, ha a családomból én halnék meg először, hogy ne kelljen átélnem a többiek halálát…”
A szám nyomasztó témát jár körbe. A halál örökösen jelen van az ember életében. Mégis mindenki azt hiszi, hogy valahogy megúszhatja. Nagyon nehéz feldolgozni egy barát vagy egy hozzátartozó halálát, a dal szövege mégis arra próbál ráébreszteni, hogy a megmásíthatatlanba bele kell törődni. Zeneileg a dal nagyon színes és erőteljes.

Unendlichkeit

“Ezt a számot a fiúk és én teljesen egyedül írtuk. Azon ritka pillanatban született, amikor a felvételek közben kicsit pihentünk a stúdióban. Minden évszakot megéltünk már a stúdióban. Nyáron szakadt rólunk a víz, télen pedig hóembert építettünk az udvaron. Komponálás közben hagytuk, hogy a mindenkori körülmények inspiráljanak. A dal arról szól, hogy milyen lenne valahová egész máshová sodródni, és valami egészen mást megélni. Büszke vagyok erre a számra, mert sok minden van benne belőlem. De, mondjuk, így vagyok az egész albummal. Azt hiszem, nagyon jól megoldottuk ezt a feladatot, ráadásul viszonylag rövid idő alatt. Teljesen összenőttünk, és a koncertjein is egyre jobbak. És az első albumunk is nagyon jóra sikeredett!”
A szám a két és fél perces játékidejével a legrövidebb a CD-n. Optimistán hirdeti: a négy fiú már nincs messze a végtelenségről. És remélhetőleg a végtelenül sok új Tokio Hotel számtól se…

Forrás: Michael Fuchs-Gamböck – Thorsten Schatz: Tokio Hotel – Ahogy a torkodon kifér! (M & C Kft., 2006)