Das Erst - Inas Nacht

Das Erst – Inas Nacht

INA: Szólhatna tovább a zene? Maradj itt, én pedig magamhoz ragadom a mikrofont. Azt kell, mondjam, nagyon várom a következő vendégeinket. Ők két férfi, akik gyakorlatilag elválaszthatatlanok, és ha azt mondom, hogy egypetéjűek, akkor az nagyon erősnek hangzik, de ikrek, így most már megint cukin hangzik, nem gondolják?
Egy-két-há-négy. Hajtanak az úton, a forró szél az arcukba fúj. Magdeburgban éltek, de nem rajongtak érte. Régen csak gyerekek voltak, akik át akartak jutni a monszunon. Hogy mi történt azóta, azt elmesélik most ők. A Tokio Hotel Kaliforniából, ??? a babaarcukon. Kaliforniából repültek ide, és üdvözöljük velem együtt Billt és Tomot. Olyan boldog vagyok. Jézusom, ők már most imádják egymást! Le is lépek. Tudom, hogy őket hármójukat egymásnak teremtették. Bill és Tom Kaulitz. Olyan nehéz mindig, valahogy mindig az jut eszembe, hogy Tim és Bom, vagy Bom és Tim.
BILL: Azt hiszem…
TOM: A Till és Bom egész jó, a nagymamánk is így hívott minket.
INA: Azt akartam mondani, hogy Kaulitze, de a Kaulitze úgy hangzik, mintha csatasorba kéne ma este állítanotok a Kaulitzétokat (pénisz)! Ezt nem akartam kimondani.
TOM: A Till és Bom tökéletesen jó.
INA: De igen, tudom melyikőtök Tom és melyikőtök Bill. A következőt csináljuk, leültök oda, aztán jövök én és aztán GongGang (Wolfgang), azért mondom így, mert mikor még nem tudtuk betűzni a “W”-t, “Wolfgang im Schlafanzug” helyett azt mondtuk, hogy “Gongang im Schlafdadong”. Csússzatok arrébb, mert kicsit kényelmetlen lesz.
BILL: Mi ez itt…
INA: Mit szeretnétek inni?
BILL: Fehér bort.
TOM: Én is.
INA: Akkor kérünk nektek két fehér bort. Nagyon viccesek vagytok, azért kértétek ugyanazt, mert ikrek vagytok?
TOM: Igen, mindig ugyanazt rendeljük.
INA: És ki a főnök?
TOM: Én.
INA: Te? Tényleg? De ő rendelt fehér bort és te beleegyeztél.
TOM: Így van, de a rendelés oda-vissza megy, de mindig ugyanazt kérjük.
INA: Ami szerintem még vicces, hogy milyen magasak vagytok.
WOLFGANG JOOP: Mindketten.
BILL: Kb. ugyanolyan magasak vagyunk, 185 cm?
INA: Mindenhol azt írták, hogy egyikőtök 6 cm-vel magasabb és azt gondoltam, hogy ez ikrek közt sok.
TOM: Talán odalent 6 cm-vel nagyobb vagyok. Bocsi.
BILL: Figyelj oda!
INA: Ez vicces volt. Egészségetekre!

(Ina elkezdi énekelni a “The Drunken Sailor” dalocskát.)

TOM: Ó, ez király volt. Egészségetekre!
BILL: Egészségetekre!
INA: Szóval igaz, hogy hajnal 6-7 között szoktatok lefeküdni?
BILL: Igen.
TOM: Igen, 7-kor szoktunk, mert utálom, mikor kel fel a nap.
BILL: Nem, nem 7-kor, de úgy 5 és 6 között.
INA: Mindig?
BILL: Hát elég gyakran.
INA: És mikor szoktatok felkelni? Délben?
TOM: Igen, dél és 1 között.
BILL: Úgy érzem, hogy napközben zombi vagyok, és sosem vagyok teljesen ébren és este magamhoz térek, mikor besötétedik.
TOM: Ezért jó ez a műsor. Az idő miatt.
WOLFGANG JOOP: Az este 11, 12 a legjobb.
INA: Akkor most tökéletes nektek itt.
BILL: Gyűlölöm a reggeli műsorokat, mikor…
TOM: Mikor reggeli műsorba kell menni….
INA: Jó reggelt! Jó reggelt!
BILL: És jókedvűnek kell lenned.
INA: Szeretném, ha beszélgetnénk a sikeretekről. Kicsit büszke vagyok rá, hogy nem a “Durch den Monsun”-nal kellett felkonferálnom titeket, mert azon már túl vagytok. De nem szabad elfelejteni, hogy az első albumból másfél millió lemezt adtatok el, és 65 héten keresztül szerepelt a slágerlistákon. Fantasztikus!
IKREK: Hűha!
INA: Igen, ez “hűha” mert, most 27 évesek vagytok, mennyi idő telt el azóta? 7-8 év?
BILL: 12 év.
INA: 12 év, igen. 27 évesen mikor volt az az érzésetek, hogy ez volt a csúcs, és nem volt lesújtó, mikor elkezdtetek dolgozni egy új albumon és azt gondoljátok, “Ezt már nem fogjuk többé elérni, hogy 65 héten keresztül a slágerlistákon leszünk”.
TOM: Nem.
BILL: Szerintem, te ezt kicsit másként közelíted meg, de készítettünk az új albumon egy olyan dalt, ami erről szól. Néha az az érzésed, hogy azok a dolgok, amik még rád várnak csak a gyengébb változatai annak, amiket már megéltél.
INA: Régen, a német pop zene újdonságnak számított, ma már mindenki ezt csinálja, és mikor mindenki elkezdett németül énekelni, ti angolra váltottatok. Miért? Mert így folytatódhatott az áttörés Németországban?
BILL: Igen, így csináltunk, mert így kellett, de egyáltalán nem tudtam angolul.
INA: Hogyan tanultátok meg?
TOM: Volt egy tolmácsunk.
BILL: Az interjúk során tolmácsot használtunk, mert még azt is alig tudtuk elmondani, hogy mi a nevünk és honnan jöttünk. De hogy angolul énekeljünk, nem is jutott eszembe.
WOLFGANG JOOP: Iskolába nem tanultátok?
BILL: Nem igazán, volt angol óránk, de csak olyan szavakat tanultunk, mint bicikli, autó stb.
TOM: És leginkább írtunk és nem beszéltünk.
BILL: De nem igazán beszéltünk.
INA: Hogy volt a “Durch den Monsun” angolul?
BILL: “Monsoon”.
INA: És meg kellett tanulnotok kiejteni a “th”-t. Jézusom!
WOLFGANG JOOP: Ez trükkös kérdés volt.
BILL: Tudom, és…
INA: “Through the Monsoon”.
TOM: Még japánul is felvettük.
INA: Komolyan?
BILL: Igen, megcsináltam japánul is.
INA: (Valamit japánul gajdol.)
TOM: Ó, ez közel volt, beszélsz japánul?
INA: Nagyon rajongtak értetek, így rákel térnem a groupie dologra, mert ez egy olyan téma, amit mindig is meg akartam vitatni. Nagyon más a véleményetek a groupie-król, a groupie szexről stb. Tom volt mellette és azt mondta, hogy részéről nem gond lefeküdni egy rajongóval. De talán nem kéne túl sok reményt keltened bennük, sőt egyáltalán nem kéne. Mert ha reményt adsz nekik, kihathat az életükre.
WOLFGANG JOOP: Házasságot ígértél nekik!
TOM: Tényleg? Én soha. Sosem ígértem ilyet!
BILL: Néha olyan, mint egy suhanc.
INA: Te pedig mindig azt mondtad, hogy undorító a groupie szex. De Tom részéről rendben volt.
TOM: De figyelj, ha bejössz neki, az jó dolog.
INA: De miért jössz be neki?
TOM: Jó, hát igen, de nem kellene feltenned ilyen komoly kérdéseket. Nem tervezel velük hosszú távra.
INA: Fiatal voltál, és intimitásra vágytál.
TOM: Igen, pontosan.
INA: De bírom, hogy annak ellenére, hogy ikrek vagytok, ennyire eltérően gondolkodtok ebben.
BILL: De szerintem Tom egyre jobban hasonlít rám.
INA: Szóval még inkább egyre közelebb álltok egymáshoz?
BILL: Igen, mert régen úgy éreztem, hogy szándékosan akar különbözni. De lassacskán, beismeri, hogy igazam volt akkoriban. Szóval lassan elkezdett közelíteni a gardróbomhoz is…
TOM: Ez egyáltalán nem igaz.
INA: Tényleg?
BILL: Igen.
TOM: Ez kamu. Ez tök kamu sztori. Nem tudom, mikor találtad ezt ki.
BILL: Nem, nem! Rögtön el is meséltem.
WOLFGANG JOOP: Én is észre vettem.
BILL: Így van! Köszönöm!
TOM: Na kezdődik…
BILL: Persze, hogy észrevette!
TOM: Nem, de egyre kevésbé fontos a groupie szex.
BILL: Azért lett egyre kevésbé fontos, mert sokkal nyugodtabb.
INA: A groupie szex téma lezárásaként, ez úgy működött, hogy a menedzseretek mindent előkészített, például a kamerát kint kellett hagyniuk…
WOLFGANG JOOP: Mosakodjatok meg lányok!
INA: Igen, mosakodjatok meg, és szabaduljatok meg mindentől.
BILL: Igen, ez volt a szomorú igazság.
INA: Szóval nem készülhettek képek és félmeztelenül léptek be a szobába. Szerintem ez nagy következetességre vall. Jó ez, hogy be akarsz menni, bemehetsz, de mindentől meg kell szabadulnod.
TOM: Tudom, ez régi módinak hangzik, de régen egyszerűbben ment ez. Mert akkor még nem volt közösségi média, és a telefonok nagy részében nem volt kamera. Mikor a “Durch den Monsun” sláger lett, sokkal könnyebb volt, mert nem nagyon tudtak mit tenni. Meg kellett fogniuk a digitális fényképezőgépüket, be kellett lopózniuk és az ágyban kellett megpróbálniuk fotózni.
INA: De mikor megjelent a “Durch den Monsun” 14 évesek voltatok, még magömlésetek sem volt.
TOM: Biztos igazad van, még csak akkor kezdődött.
INA: Mikor megjelent a “Durch den Monsun” a szüleitek még meleg kakaót készítettek nektek.
TOM: Mikor megjelent a “Durch den Monsun” 15-16 évesek voltunk, Caro kávét ittunk (koffeinmentes kávé márka) és akkor tájt volt az első magömlésünk.
INA: Ugye? Ez meleg volt…
BILL: Igen, és most mind úgy érezzük, hogy…
INA: Nem, nem, váltsunk a következő témánkra!
WOLFGANG JOOP: De ez jó volt!
INA: Te mindig erről beszélsz… Hát persze, mert szereted. Mindig űrlényekről beszéltek és arról, hogy a rajongóitokat is így hívjátok. Ezt ők találták ki maguknak, vagy ti?
BILL: Szerintem, ez csak így alakult. Azt hiszem, valahol olvastuk vagy hallottuk, nem is tudom… vagy valaki kiírta, de mindig is rajongtunk az űrlényekért.
WOLFGANG JOOP: Imádjuk az űrlényeket.
INA: Úgy tűnik, már egy örökkévalóság óta. De ők felelnek azért, hogy már egy lépést sem tudtatok tenni Németországban, el kellett mennetek, mert akkora volt a sikeretek, és aztán Los Angeles mellett döntöttetek. Király! El sem tudom képzelni.
BILL: Mindenki azt hiszi, hogy király, de el kell, mondjam, hogy a karrierünk során és Los Angelesszel kapcsolatban a legtöbb döntésünk nem volt előre megfontolt. Csak így alakult, meg a német dolog is. Nem voltunk olyan királyak, hogy kimondjuk, “Ó, csináljunk német zenét, mert senki más nem csinálja.” Azért volt, mert nem beszéltünk angolul. És azért költöztünk Los Angelesbe, mert ismertünk ott pár embert és az interneten választottuk ki a házunkat. És csak odamentünk.
INA: Ott voltatok abban a házban, amit kibéreltetek, és akkor anyukátok is veletek ment, ugye? Ő is ott lakik még?
TOM: Már nincs.
INA: Visszajött?
BILL: Visszaköltözött a szülővárosunkba Magdeburg közelébe.
INA: Tényleg?
TOM: Nekünk még rosszabb volt, Magdeburg külvárosában nőttünk fel, ami még nem is csak Magdeburg.
BILL: De igen, visszaköltöztek.
TOM: Buszozós gyerekek voltunk.
WOLFGANG JOOP: Jól néznek ki, azok a szép külvárosok.
BILL: Egyáltalán nem néznek ki jól.
WOLFGANG JOOP: Azt akartam mondani, hogy ijesztőek. Mint egy LEGO-városban.
INA: Honnan jött az ötlet, a szüleiteknek, hogy Magdeburgtól 39 km-re költözzetek?
TOM: Örököltünk ott egy házat.
INA: Értem.
BILL: Akkor arra gondoltak, hogy gyerünk, költözzünk a gyerekekkel egy falusi helyre, de nem olyan volt, mint amire a “Heidi”ben (svájci mese) számítottál. Inkább olyan volt, hogy menekülnöd kell.
TOM: Na, az nagyon gengszter volt, gyakorlatilag minden német gengszter rapper úgy tesz, mintha onnan jött volna, ahonnan mi.
INA: Értem, és az apukátok baseball ütővel és kutyával várt titeket a busznál, mert már akkor is őrülten öltözködtetek, és az emberek fele szerint szuper volt, de a másik fele meg akart titeket verni.
TOM: Inkább úgy mondanám, hogy több mint a fele utált minket.
INA: Tényleg?
TOM: Igen.
INA: Csak a ruháitok miatt? De van pár olyan ember, akik…
BILL: Igen, a ruhák miatt és tudom, hogy azért, mert mikor első nap bementem a suliba és hosszú hajam volt akkoriban, az összes srác belém zúgott és szerelmes leveleket írogatott nekem, mivel azt hitték lány vagyok. És mikor végre kiderült….
INA: Az kellemetlen volt!
WOLFGANG JOOP: Hogy tudták meg?
TOM: Odajöttek hozzám és azt mondták, “Tetszik a húgod”, én pedig…
BILL: És mikor kiderült, abból lett a gond.
INA: Tényleg? Ez vicces.
INA: Hát így kezdődött.
TOM: Aztán ez átfordult extrém gyűlöletbe.
WOLFGANG JOOP: Elkeserítő, hogy ilyen korai korban, a férfiak…
INA: Igen, de a kamaszkor nagyon nehéz időszak, minden kínos, különösen mikor szerelmes leszel.
WOLFGANG JOOP: De náluk nem ez volt.
INA: Ő fiú, így…
WOLFGANG JOOP: De ebbe semmi kínos nem volt. Csak nem akartak alkalmazkodni.
INA: Legalább volt családotok, az egyik szerelmes lett, a másik nem, ez jelent nektek valamit?
BILL: Igen, ez nehéz.
INA: Nem nehéz, hogy ha az egyikőtök szerelmes, a másikotok pedig…
BILL: Néha úgy gondoljuk, hogy… örökre egyedül maradunk.
INA: Az annyira rossz?
BILL: Nem, mert szerintem, ha valakinek kapcsolata van az egyikünkkel, annak végül is mindkettőnkkel van.
TOM: A szexet leszámítva.
INA: Közös bankszámlátok van? Minden közös? A tévé, a kanapé, a konyha.
TOM: Igen. A pénzügyi dolgokon nagyjából osztozunk, habár…
INA: Néha olyanok vagytok, mint egy házas pár? Például tényleg meg kell venned egy ilyen drága cipőt?
BILL: Igen. Igen, megmondom neki. Például nem rég akart venni egy motort és nemet mondtam neki. Azt mondtam, nem.
TOM: Csak, hogy tisztázzuk, megvettem.
BILL: Nem, én hozom a szabályokat.
TOM: Ez egyáltalán nem igaz. Hülye vagy?
INA: Te vagy az énekes, neked kell…
BILL: Pontosan. Köszönöm! Így van!
INA: Butaság, de…
TOM: Hülyeség!
BILL: De így van.
INA: Az énekes a főnök. Mondhatja azt, hogy az a cipő túl drága.
TOM: Nem szoktunk túl drága cipőket venni. De a motort mindenképp megvettem.
INA: Egy napon van a születésnapotok, szoktatok ajándékot adni egymásnak?
TOM: Nem, sosem szoktunk egymásnak ajándékot venni és a zenekaron belül sem szoktunk.
BILL: És mit kéne neki adnom? Nagyon jól ismerjük egymást és folyton együtt vagyunk, így nem nagyon tudnánk egymásnak nap meglepetést adni.
INA: De külön szobában alszotok, mindenkinek meg van a saját tere, de együtt főztök?
BILL: Az egyetlen dolog, amit el tudok készíteni, az a tészta ketchuppal, amit szeretek leönteni tejszínes szósszal.
INA: És egypetéjű ikrekként ugyanazokat az ételeket is szeretitek?
BILL: Mindig ugyanazt esszük.
INA: Tessék? Tényleg?
TOM: Legtöbbször.
BILL: Ezért volt, hogy mikor rendelt…
TOM: Én azért megpróbálok kicsit egészségesebben enni, mint te.
INA: Szoktátok gyűlölni és szeretni egymást, vagy inkább csak szeretni?
BILL: Nem, csak szeretni, nem tudom…
INA: Jaj, hát ez fantasztikus, biztos gyönyörű.
BILL: Mindig úgy gondolom, hogy…
WOLFGANG JOOP: Még jobb olyan, mintha fél emberek lennének.
BILL: Az a helyzet, hogy néha olyan közel vagyunk, hogy pontosan ugyanazt érezzük, mégis magányosak vagyunk. Értitek, mire gondolok?
INA: Igen, értem.
TOM: Mégis magányosak vagyunk.
WOLFGANG JOOP: Kérhetnék egy pohár vizet?
INA: Igen, kérhetnénk egy pohár vizet?
WOLFGANG JOOP: És egy fájdalom csillapítót?
INA: Annyit beszélek, hogy megfájdult a fejed? Vagy ilyen sokat ittál? Tom hogyan sikerült megnősülnöd? Valakivel összeházasodtál.
TOM: Tényleg?
INA: A tévében szerepelt a hír, hogy Tom elvált úgy, hogy senki sem tudta, hogy igazából házas vagy.
TOM: Én ezekről nem tudok.
BILL: Az ilyen dolgokat, szereti titokban tartani.
INA: Ez kitaláció volt? Most komolyan?
TOM: Kitaláció volt, én nem is tudtam róla, aztán elolvastam és lestem, hogy mi folyik itt.
INA: Nézzük csak, mi van még itt, Tom? Szerintem vicces, hogy Bill egyáltalán nem használ testápolót, de te minden zuhanyzás után. Ez honnan jött? Ez nagyon bennfentes infó.
BILL: Tomnak sokkal több idő kell a fürdőben, mint nekem!
INA: Miért?
BILL: Mert be kell kennie az egész testét.
INA: Ezért olyan puha a bőre?
TOM: Igen, szerintem is puha, ugye?
INA: Igen, ez egy fiatal bőr, ami puha.
WOLFGANG JOOP: Nézzük meg az övét.
TOM: A tiéd puhább!
INA: Én mindenhol ilyen puha vagyok.
TOM: Mindenhol ilyen puha vagy?
INA: Te is puha vagy, mint egy narkós. Ez meg mi?
WOLFGANG JOOP: A narkó. Nem, de tényleg. Bántottad magad, vagy megharapott egy kutya vagy egy ló?
TOM: Te is ilyen puha vagy?
BILL: Szerintem én itt puhább vagyok. Ő puhább?
INA: Szerintem kicsit puhább.
TOM: Nézzétek! Nézzétek!
INA: Nagyon sajnálom. Ha ti is 72 évesek lesztek, mint Wolfgang, van róla, hogy mi lesz veletek?
WOLFGANG JOOP: De hát ez jó, nem?
INA: Zenélni fognak még mindig, vagy divattervezők lesznek?
TOM: Remélem.
INA: Vagy színészkednek.
BILL: Azt hiszem, de sokat akarok majd pihenni, mikor ennyi leszek, és sokat akarok semmit tenni. Nagyon jó vagyok a semmit tevésben. Mikor nyaralunk, Tommal olyanok vagyunk, mint a nyugdíjasok. Tényleg semmit sem csinálunk. Csak fetrengünk…
TOM: Akár 3 hétig is képesek vagyunk fetrengeni.
BILL: Nagyon jól megy, hogy csak fetrengünk és semmit sem csinálunk.
INA: Pontosan az ellentettje annak, amit Wolfgang csinál.
WOLFGANG JOOP: Igen, nekem nagyon nehezemre esik a semmit tevés. Én attól depressziós leszek.
BILL: Ez igaz, én is depressziós leszek, mert mindig azt gondolom – legalábbis most -, hogy jobb az az énem, amelyik sokat dolgozik, mert ha nem dolgozom, akkor mindig bajba kerülök.

(Egy zenekar zenél.)

INA: Srácok, szeretném, ha mind a négyen felülnénk az asztalra, szerintetek megtehetjük?
BILL: Persze.
INA: Tegyük félre a poharainkat. Most üljünk fel mind, hogy láthassuk ezt a falat az öreg kapitánnyal és a matrózokkal. És aztán három-kettő-egy.
TOM: Én túl hosszú vagyok ehhez.
BILL: Én nem tudtam a lámpa miatt.
TOM: Bill fejbe rúgott.
INA: Tényleg megütöttelek a Gerd Müller (német csatár) vádlijaimmal?
TOM: Bill engem is.
INA: Nagyon sajnálom. Srácok, tudjátok egymás PIN-kódját?
BILL: Igen.
INA: Ez jó kérdés.
IKREK: Igen.
INA: Tényleg? De nem ugyanaz?
TOM: Nem.
BILL: Elmondjam Tomét?
TOM: Ne!
BILL: Majd később elmondom neked Tom telefonszámát.
TOM: Persze.
INA: Majd kirakjuk. Nem kértek fel titeket a Ratiopharm reklám ikreinek?
TOM: Ki kérdi?
INA: Nem tudom, név nélkül van ideírva.
BILL: Nem, de megtehették volna.
INA: Melyikőtök az intelligensebb?
BILL: Azt mondanám, egyikünk sem igazán az. Egyikünk sem túl okos.
INA: Tudtok főzni?
IKREK: Nem.
INA: Van elég pénzetek, hogy visszavonulhassatok?
BILL: Attól függ, hogyan élsz.
WOLFGAN JOOP: Remek válasz.
TOM: Ugye?
INA: De azt mondtátok, hogy van.
BILL: Így van, de Tommal őrületes összeget költünk, mert úgy hiszem, hogy a pénznek folyton forognia kell.
WOLFGANG JOOP: A bőrdzseki ajándék volt.
BILL: Utálom az olyan embereket, akik…
WOLFGANG JOOP: Neked ajándékba, és az nagyon drága volt.
BILL: …akik spórolnak és ülnek csak rajta. Ismersz olyan embert, aki spórol, ül rajta és nem csinál vele semmit?
INA: Én igen.
BILL: Te is ilyen vagy?
WOLFGANG JOOP: Nem tudom biztosan, hogy ha kiadod a pénz, akkor megtérül-e.
BILL: Tényleg ilyen zsugori vagy?
INA: Nem, de szerintem kezdetben kicsit annak kell lenni, és tök jó, mikor elkezdesz gyűjtögetni és próbálsz egyensúlyt teremteni a költés és a spórolás között, mert idővel szükségem lesz egy jó kis elfekvőre.
TOM: Kicsit olyan vagy, mint a basszusgitárosunk.
WOLFGANG JOOP: Van egy jó kérdésem, mit csináltok 1 millióval? Korlátozzátok magatokat.
TOM: Igen, pontosan.
INA: Van valamilyen ruhadarabotok Wolfgang Jooptól?
BILL: Igen.
WOLFGANG JOOP: Előbb meséltem.
INA: Kapott ajándékba egy bőrdzsekit. És te miért nem kaptál? Miért ő kap mindent?
TOM: Én sem tudom, tök idegesítő.
BILL: Mert Tom amúgy is odamegy a gardróbomhoz és kivesz valamit.
TOM: Ez nem igaz. Mikor találta ezt ki? Szörnyű!
INA: Együtt szoktatok reggelizni?
IKREK: Igen.
INA: Ma hányszor öltöztetek át a műsor előtt?
BILL: Egyszer.
TOM: Nem igaz, többször.
BILL: Na jó, kétszer.
TOM: Ez sem igaz!
INA: El tudom képzelni, hogy milyen nehéz lehet ez. Van egy iker, aki mindent lenyúl.
INA: Melyikőtök a szemetebb?
TOM: Bill.
INA: Ez igaz?
BILL: Szerintem ez elég nagy közhely.
TOM: Naná, hogy az. Ne már!
WOLFGANG JOOP: Milyen felszínes kérdés.
BILL: De ez egy közhely.
TOM: De te kicsit szemetebb vagy, mint én.
BILL: De miért szemét?
INA: Mindig is úgy gondoltam…
BILL: De mit értesz ez alatt?
TOM: Nem, figyeljetek!
WOLFGANG JOOP: Az énekesnek kell a szemetebbnek lennie.
BILL: Igen. Én csinálom a bejelentéseket…
TOM: A helyzet az, ha az emberek barátságosan akarnak tárgyalni valamiről, akkor inkább hozzám fordulnak, mint Billhez.
BILL: Látod, de ez nem feltétlenül szemétség, inkább tisztelet.
INA: De nem tudnál…
WOLFGANG JOOP: De te egy sztár vagy.
TOM: Ez félelem.
WOLFGANG JOOP: Egy sztárnak szemétnek kell lennie.
TOM: Bill a főnök!
INA: Tudsz olyan jól énekelni, mint Bill?
TOM: Azt hiszem.
INA: Mivel gitározol és több hangszeren is játszol. Hagyod énekelni, mert nem tud megtanulni hangszeren játszani.
TOM: Igen.
INA: Van, hogy állsz a szintetizátor mögött és azt gondolod, “Jézusom, ha én lennék az énekes, én állhatnék elől”?
TOM: Nem, szerintem, ha én énekelnék, az elég hasonló lenne, de így van, sosem énekeltem, mert nem kellett.
INA: És ma hallottátok a First Aid Kit (svájci zenekar), akik két nő és ráadásul testvérek.
TOM: Tudok énekelni, ha Bill énekel, de egyedül nem tudok.
INA: Tudnátok két szólamban énekelni? Ez új dolog lenne, amit ki kéne próbálni.
BILL: Tom nem mer énekelni.
TOM: Nem akarok a középpontban lenni.
BILL: Ha tehetné, Tom egyáltalán nem akarna a színpadon állni.
TOM: Szeretek producer lenni és a stúdióban dolgozni. Élvezem, ha a stúdióban lehetek.
INA: Szeretnénk most hallani, ahogy énekelnek?
TOM: Hát mondjuk, én nem fogok énekelni.
INA: Meghallgatjuk, ahogy énekelsz és játszol. Idővel csak ráveszünk, hogy énekelj, Tom! Hallani akarom. Szerintem a világ meglepődne, ha hallaná Tomot énekelni.
TOM: Az nagy fenyegetést jelentene számodra, Bill.
INA: Most már több helyünk van, Wolfgang. Mi itt maradunk és kiélvezzük, hogy kicsit több helyünk van. Általában nem szoktuk észre venni, de az ilyen nadrágok… ha én vennék fel ilyet, nagyon szarul néznék ki. Nem állna jól, mert túl nagy a hasam, de rajtad nagyon jól mutat.
BILL: Köszönöm!
INA: A kamera vegye fel! Ez művészet. Annyira aranyos vagy abban az ingben a tetoválással, igazi művészet!
BILL: Köszönöm!
INA: Tapsoljuk meg ezt az összeállítást!

(A srácok előadják a “Boy Don’t Cry”-t)