2017.10.15. Style Ranking.com - "Ami a turnén történik, az a turnén is marad."

2017.10.15. Style Ranking.com – “Ami a turnén történik, az a turnén is marad.”

Október 5 hajnalán a kölni Hohenzollernringen a Filmpalota előtt már hosszú sor kígyózik. Óráról-órára növekszik a létszám a vörös szőnyeg körül. Újabb bemutató közeledik a kölni Filmfesztiválon. Este premier lesz. Negyed 7-kor lesz a “Hinter die Welt” bemutatója az egyes teremben. A nemzetközileg sikeres német zenekar “Durch den Monsun” listavezető dalának refrénjének második sora hónapokon át elkísérte Oliver Schwabe rendezőt. Elmerült a napi stresszben és a rajongók eksztázisában. A forgatás során a négy zenész könnyedén elnyerte elismerését magán- illetve szakmai életük miatt. A “Hinter die Welt” premierjének alkalmából a Styleranking szerkesztője, Lara találkozott egy interjú erejéig Bill és Tom Kaulitzcal, Gustav Schäferrel valamint Georg Listinggel, hogy beszélgessenek a zenekar afférjairól, a munka és az élet közti egyensúlyról, az esküvői tervekről, album készítési folyamataikról valamint zenei jövőjükről.

STYLE RANKING: Kezdjük is egy kérdéssel, ami a dokumentumfilmetek premierjével kapcsolatos: Miért akartátok elkészíteni a “Hinter die Welt”-et?
BILL:
Egy olyan ponton voltunk, ahol időt akartunk szánni arra, hogy elmondjuk a történetünket. Nagyon sok pletyka kering rólunk. Beszélnek arról, hogy Tommal miért költöztünk Los Angelesbe vagy, hogy a hosszú szünetről a zenekarunk nélkül. Mostanáig, hiányzott a betekintés, hogy mindezek miért történtek és hogy hogyan funkcionálunk zenekarként. A legtöbb interjúban, korlátozott az időnk és nincs lehetőségünk kifejteni ezeket a témákat. A filmnek válaszokat kellene adnia arra, hogy mi történt velünk az évek során. Nem igazolásként, hanem betekintésként, amit nehéz megkapni a zenekartól. Aztán a rendezőnk, Oliver Schwabe előállt a koncepcióval. Habár tetszett az egész, de azért mi is szkeptikusak voltunk, hogy beengedjünk-e valakit így az életünkbe. Végül 2 évig forgattunk. A kamera mindig követett minket, nem voltak tabuk. Aztán oda jutottunk, hogy a végső szó rajtunk állt. Mikor beengedsz egy kamerát az életedbe, sosem tudhatod, mi lesz az anyaggal és elveszítheted az irányítást felette.

STYLE RANKING: 2014-es visszatérésetek óta, mindig hangsúlyoztátok, hogy egyensúlyt akartok teremteni a magánéletetek és a karrieretek között. Hogyan lehetséges ez, különösen egy ilyen film projekt során?
BILL:
Mind a világ más pontján élünk és teljesen máshogy, viszont ez nem így volt mikor még tinédzserek voltunk. Közel 30 évesek vagyunk, az egyikünk házas és gyereke van. Tommal kialakítottuk a világunkat Los Angelesben, a zenekari tumultustól távol. Ott el tudunk rejtőzni, és a világ másik végén pedig élvezhetjük a zenekarral töltött időt. Folyamatosan próbáljuk fenntartani az egyensúlyt. Egy turné után szétválunk és visszatérünk a saját irányunkba és hazamegyünk. Ez nagyon fontos mindannyiunknak.

STYLE RANKING: Szóval akkor végül is a barátság tart titeket össze.
BILL:
Pontosan! Nagyon különleges érzés számunkra, ha újra együtt vagyunk. Gustav például újra elkezd cigizni, mint régen, pedig leszokott a dohányzásról.
TOM: Az energia mindig ugyanolyan, mikor együtt vagyunk. Olyan sokat vagyunk turnén, hogy a magánéletben könnyen válunk meg egymástól. Évente kb. 60 koncertet adunk, így utána jó, hogy más kontinensen élünk, külön egymástól.

STYLE RANKING: Gustav, hogyan tudod összeegyeztetni a turnézást a feleségeddel és a gyerekeddel?
GUSTAV:
Működik. Ha Európában turnézunk, akkor elég gyakran vagyunk Németországban, így könnyen jövök-megyek. De ha Amerikába fogunk játszani, az már bonyolultabb lesz. De majd megtaláljuk a módját.
TOM: Csak szervezés kérdése. Billel nekünk is van két gyerekünk – nevezetesen a kutyáink. Nem vihetjük magunkkal őket Dél-Amerikába. De ezt leszámítva, mindig velünk vannak a turnébuszban.

STYLE RANKING: Teljesen magatok készítitek az albumaitokat. Mennyi ideig dolgoztatok a dokumentumfilmeteken?
BILL:
Természetesen mi is hozzátettük a saját ötleteinket, de végül egyszerűen hagytuk, hogy Oliver tegye a dolgát. Voltál egyértelmű elképzelésünk a filmről és ragaszkodtunk a koncepciójához.
TOM: Kezdetben nagyon szoros kapcsolatban voltunk vele.
BILL: Folyton ötleteket cseréltünk. Végül, lehetőségünk volt kivágni pár jelenetet vagy változtatni rajtuk. Együtt néztük meg a nyers változatot a berlini moziban és nagyon elégedettek voltunk vele. Természetesen volt pár észrevételünk a vágást illetően. De megeshet, hogy hónapokig forgatsz, megnézed a filmet és azt gondolod: “Katasztrófa!” Szerencsére, nálunk nem ez volt a helyzet. Ezért nagyon gyorsan befejeztük. Közülünk Oliver dolgozott a legtöbbet a filmen és megállás nélkül csinálta. Oliver elkísért minket két periódusban: az album készítésekor és a turnékon. Így a megszokott iparági stresszben voltunk és beleolvadt rendezőként a mindennapjainkba.

STYLE RANKING: A dokumentumfilm hasonló lesz a könyvhöz, amit ti (ikrek) írtok?
TOM:
Nem hiszem. A legnagyobb különbség a könyvhöz képest, illetve, hogy ez mit jelent nekünk: a dokumentumfilm nem egy valóság show az otthonunkból. Habár, nagyon közel engedtük magunkhoz a kamerákat, nem a Billel közös otthonunkról akartunk filmet készíteni, ahogy a egész nap a medence partján lógatjuk a lábunkat. Mégis, egy bensőséges érzést akartunk megteremteni, és gyakorlatilag kitártuk az ajtónkat. A filmnek nem a magánéletünkre kell fókuszálnia, hanem a zenekarunk történetére és a munkánkra. A könyvbe sokkal magán jellegűbb gondolatok vannak. Habár meg fog maradni regénynek.
BILL: Elgondolkozhatsz rajta, hogy mi a fikció és mi az igazság. A regény két testvér szempontjából íródik, akik a zeneiparban nőttek fel.

STYLE RANKING: Micsoda egybeesés!
GEORG:
Be kell valljam, hogy én már előre félek attól a könyvtől.
TOM: A könyvben, Billel a saját szemszögünkből fogunk mesélni.
BILL: A dokumentumfilmben, Oliver a film rendezőjének szemszögéből mesél.

STYLE RANKING: Georg és Gustav, ti sem tudjátok, hogy mit írtak a könyvbe?
BILL:
Nem!
GEORG: Azt hiszem, én amúgy sem fogom elolvasni.
TOM: Még nem fejeztük be a könyvet. Másfél éve kezdtük el írni és még mindig az írás kellős közepén vagyunk.
BILL: Úgy tervezzük, hogy jövő tavasszal jelentettjük meg.
GEORG: Akkor még sok munkátok van.
TOM: Honnan tudod?
GEORG: Ismerlek titeket.
BILL: Idén be akarjuk fejezni az írást. Aztán az év elején még csiszolgatunk rajta, hogy kiadhassuk tavasszal.

STYLE RANKING: Négyetek számára, mi a barátságotok legnagyobb bizonyítéka?
GEORG:
Azt hiszem, semmire sincs szükségünk, hogy bizonyítsuk a barátságunkat. Többek vagyunk, mint barátok és életünk több mint felében ismertük egymást.
GUSTAV: Talán tetováltathatnánk egy szép portrét.
TOM: Szerintem az szép bizonyítéka lenne a barátságunknak.
BILL: Nem akarunk mind magunkra tetováltatni egy unikornist? Ha Georg bevállalja, akkor tényleg igaz barát. Ha ő az egyetlen, aki nem csináltatja meg a barátság tetoválást, akkor el kell gondolkoznunk rajta, hogy új basszus gitárost kell keresnünk.
GEORG: Csináltatok egy unikornis tetkót a nagylábam alá.
TOM: Talán mind oda csináltatunk.
BILL: Nem oda! Tudjátok, mennyire fájhat az?
TOM: Nem kell nagyot.
GEORG: Akkor csináltassuk a felhámba, így ha megfürdesz és leradírozod a bőröd, akkor az unikornis eltűnik.
BILL: Szerintem a hátunkra kéne ribanc rendszámként.

STYLE RANKING: Hogy többet tudjunk meg rólatok, fejezzétek be a mondatokat. Kezdjük azzal, hogy: Miután Bill felkel…
TOM:
…nagyon csúnya.
GEORG: Ma is jó formában vagy, Tom.

STYLE RANKING: Szeretnétek valamit hozzátenni:
TOM:
Fel van püffedve, másnapos.
GEORG: Miután felkel, Bill legtöbbször nagyon csendes.
GUSTAV: Nem lehet megközelíteni.
GEORG: A felkelés után nem valami kommunikatív. Nem bírja, ha az emberek túl sokat beszélnek reggel.
BILL: Időre van szükségem…
GEORG: …hogy elkezdjen megfelelően működni az agyad.
BILL: Reggel van egy bizonyos rituálém, és ehhez némi idő kell. Nem vagyok egy reggeli ember.

STYLE RANKING: Gustav mindig egy… (valahol van)
BILL:
…sütögetésen van.
GEORG: Sütögetésen van, pláne ha van egy bár a közelben.
TOM: Egy kioszkban van, hogy alkoholt vegyen.
BILL: Gustav imád otthon sütögetni a barátai körében iszogatva.

STYLE RANKING: Tom dühös lesz, ha…
TOM:
Most óvatosnak kell lenniük.
BILL: …ha rosszakat mondunk az egyik kalandjáról, ami azért néha előfordul. Ilyenkor pipa lesz. Ez nagyon érzékeny téma számára.
GEORG: Ez nem is egy mondat volt.

STYLE RANKING: Georg legőrültebb élménye…
GEORG:
Ez nehéz lesz.
TOM: …mikor 40km/órával ment, a 30-as zónával.
BILL: …mikor Amszterdamban volt bulizni, és másnap repültünk. Georg rosszul lett a repülőn, mert alkohol és drog mámorban úszott.
GEORG: A drog mámor egyáltalán nem igaz.
BILL: Azt mondtad, hogy valaki belekevert valamit a poharadba. A mai napig, azt hisszük, hogy Georgot lehet megerőszakolták. Talán Rohypnolt kevertek bele.
TOM: Nem erőszakolták meg, de talán legalább szűztelenítették.

STYLE RANKING: Nagyon különböző a kapcsolati státuszotok. Ha döntenetek kéne, inkább lennétek egyedül és függetlenek vagy kapcsolatban és biztonságban?
BILL:
A többiek nem lehetnek most őszinték. De én igen, mert már nagyon régóta egyedül vagyok, pedig nagyon szeretnék kapcsolatot. El tudnám képzelni, hogy egy nap megnősülök. Szeretnék újra szerelmes lenni, és egy éveken át tartó jól működő kapcsolatban élni.
GEORG: De csak pár évig.
BILL: Ez megteszi az elején. Sosem éltem még mással együtt és erre vágyom.

STYLE RANKING: És a többiek:
BILL:
Szeretnének függetlenek lenni – ezt tudom, de nem azok.
GUSTAV: Inkább a keveréke. Szeretek otthon lenni a feleségemmel és a gyerekemmel.
BILL: De ami a turnén történik, az a turnén is marad.

STYLE RANKING: Oké, váltsunk gyorsan témát.
GEORG:
Kérlek, legyél gyors!

STYLE RANKING: Milyen szerepet játszik az életetekben a közösségi média. Inkább szakmailag fontos vagy a magánéletben?
BILL:
Tom egyáltalán nem használja.
TOM: Csak a direkt üzenet opciót használom.
BILL: Tom csak az Instagramot használja a randizáshoz.
TOM: Sosem randiztam senkivel sem az Instagramról!
BILL: Dehogynem. Ez hazugság. Tudom, hogy igaz.
TOM: Én, személy szerint, úgy gondolom, hogy tök jó, ha nincs állandóan a kezedben a telefon. Szerintem rémes, mikor az emberek egész nap a telefonjukon lógnak. Van hivatalos Instagram profilom, amit hitelesíteniük kéne amúgy, habár semmit sem osztok meg ott. A célom, hogy úgy legyen a legtöbb követőm, hogy semmit sem osztok meg. Szeretném forradalmasítani a közösségi média világát.
GEORG: Már elérted a célodat. Most már csinálhatnál valami mást.
TOM: Nem értem el. Nicole Kidman ugyanezt csinálja és 200.000 követője van.
BILL: Imádom az Instagramot, viszon a Facebookért nem vagyok oda.
TOM: És sokat Tinderezel.
BILL: Ja, bárcsak. Imádok minden vizuális dolgot, ezért szinte Instagram-függő vagyok. Mielőtt lefekszem, és miután felkelek rögtön fellépek az Instagramra. Van egy kamu profilom is, hogy megnézzek dolgokat, amelyeket a hivatalos profilommal nem tudok. A hivatalos profilommal félek, hogy véletlenül rossz helyre kattintok.
GEORG: És mi a kamu profilod neve?
BILL: Nem mondom meg. Csak arra használom, hogy megnézzek embereket.
GEORG: Időnként én is használom az Instagramot, de nem rendszeresen.

STYLE RANKING: A rajongók kedvéért: szoktátok néha nézegetni a rajongóitok profilját?
BILL:
Igen! Mindannyian. Mikor direkt üzeneteket kapnak a többiek, akkor megnézik a profilt is és néha-néha elfogadják a fotót.
GEORG: Tom egyáltalán nem szereti, mikor direkt üzenetet kap privát profilról.
BILL: Én sem.
TOM: Ennek semmi értelme! Ami újdonság: Valaki küld egy fotót és csak akkor nézhetem meg, ha visszajelölöm az illetőt. Mi ennek a lényege? Először látnom kell mennyire szép az a fotó, mielőtt visszaigazolnám. Aztán megnéznéd a profilt, mert nagyon jók a fotók… és a profil privát.

STYLE RANKING: Bill, nem is olyan rég, láttunk Caro Daurral az Instagram profilodon. Mit gondolsz, szerinted tényleg véleményvezér?
BILL:
Például Caro sokkal több annál, minthogy csak szelfizget. Tényleg divattal foglalkozik. Nagyon fontos személy a divatiparban, megdolgozik a sikeréért és rengeteg időt fektet a blogjába.
TOM: Vannak különbségek a bloggerek közt. Néha némelyiküket nem lehet komolyan venni, de vannak olyanok, akik keményen dolgoznak rajta.
BILL: Sokan közülük elhatárolódnak attól, hogy “csak” véleményvezérek legyenek, és modellként tekintenek magukra, akik belefognak egy kampányba és márkát építenek. Caro is ezt csinálja, de véleményem szerint sürgősen szüksége van egy asszisztensre.

STYLE RANKING: A zenei stílusotokat jellemezzétek három szóban!
BILL:
Elektronikus, indie, pop.

STYLE RANKING: Mindenki egyetért?
TOM:
Nehéz, ha csak három szó van. De ez a jellemzés még többet rejt magában. Igazából olyan stílust akartunk kitalálni, ami még nem létezik. De ez unalmasan hangzik, így igazából ez jó jellemzés.

STYLE RANKING: Srácok, szinte mindent magatok csináltok az albumon.
TOM:
Mindent, de nem srácok, hanem csak Tom.

STYLE RANKING: Te is szoktad keverni?
TOM:
Igen, de nem minden dalt. A “Dream Machine”-on hat dalt kevertem, és a másik négy dalt Andrew Dawson.

STYLE RANKING: Lényegében ezt csinálja egy hangmérnök. Te hogy csinálod?
TOM:
Mindig attól függ, hogyan dolgozol. Nálam ez határozottan a dalírás és a felvételi folyamat része. Nagy rajongója vagyok a hangzás tervezésnek és nagyon korán elkezdem. Miközben írom és készítem a dalt, párhuzamosan elkezdem keverni, hogy megalkossam a hangzást. Időnként, annyira jó a helyzet, hogy a demón csak pár változtatást kell csinálni, hogy a végeredmény olyan legyen, amilyet akarok. Vannak dalok, amiket magam keverek, viszont pár dal esetében hozzányúl egy rendes hangmérnök is.
BILL: Tény, hogy Tom csinál mindent egyedül. Ez abból a frusztrációból fakadt, hogy egy ideje nem voltunk elégedettek azzal, amit a producereink és a hangmérnökeink csináltak nekünk.
TOM: Vannak olyan hangmérnökök, akik kifejezetten a keverésre szakosodtak. Nálam nem ez a helyzet. Nálam ez a folyamat része és imádom. Sosem kevernék egy fura dalt, mert annyira jó keverőnek képzelném magam. A saját zenémmel megtehetem, de máséval nem. Nincsenek mester munkáim, tőlünk ez telik. Sajnos a mesterünk, Tom Coyne, akiben megbíztunk, nemrégiben hunyt el. Különösen a mi zenénk esetében, ő volt az egyik legjobb.

STYLE RANKING: A “What if” esetében a basszus olyan, mintha egy analóg szintetizátorból jönne, és kiadtátok az albumot bakeliten is. Ha döntenetek kéne: tisztán analóg vagy tisztán digitálisan zenélnétek?
TOM:
Én a kettő keverékét szeretem. Nagyon sok mindent analógon csinálunk. Valószínűleg emellett döntenék, habár a digitális esetében nem vagyunk nagy stúdiókhoz kötve. Rémisztő, de ma már hihetetlenül digitális lehetsz a világ bármely pontjáról. Emellett, zenélhet analóg módon is, úgy, hogy észrevehetetlen a különbség. Ezért talán mégis a digitális mellett döntenék. De szeretem az analógot is.

STYLE RANKING: Végezetül: hogyan tovább? Visszatértek a gyökereitekhez, vagy inkább modern irányba mentek tovább?
TOM:
Még inkább visszatérünk a gyökerekhez. Talán ezzel kicsit túl nagyot is kockáztatunk. Végül is nagyon sok mindent analóg módon vettünk fel élő hangszerekkel és sokkal határozottabban kevertünk, mint az előző albumunknál. Olyan értelemben sosem térünk vissza a gyökerekhez, hogy klasszikus rock zenét játsszunk.
BILL: A “Kings of Suburbia”-val és a “Dream Machine”-nal kinyilvánítottuk, hogy elektronikus zenét akarunk játszani. Bizonyos tekintetben, féltünk a régi hangzást használni, mert zeneileg sokat fejlődtünk. Időközben elhatároltuk magunkat az eredeti hangzásunktól, így már nem félünk az új dolgoktól.

STYLE RANKING: Köszönöm a beszélgetést.

2017.10.05. Németország, Köln, Style Ranking interjú [+11]

Forrás: Style Ranking.com