2017.07.27. 032C - Egy cigaretta… BILL KAULITZCAL

2017.07.27. 032C – Egy cigaretta… BILL KAULITZCAL

2001-ben négy gyerek a németországi Magdeburgból rock zenekart alapított és Tokio Hotelnek nevezték el. A négyes debütáló slágere a “Durch den Monsun” meghódította Európát és őrjöngést váltott ki a tinik közt. Franciaországban arról számoltak be, hogy középiskolákban roham indul a német órákra való jelentkezésre – a zenekar világfájdalmas dalszövegei hirtelen varázsütésre érdeklődést teremtett az idegen nyelvek iránt – a zsebpénzüket busz utakra költötték a koncertekre, a plafonig poszterek borították az egyágyas szobákat és a fürdőszobában házilag tetoválták magukra a girbe-görbe “B” betűket. Ártatlan rajongói hisztéria. Bill Kaulitz a zenekar énekese akkoriban 14 éves volt.

Öt stúdió album és később egy költözés Los Angelesbe. Bill Kaulitz ismét összecsomagolt, hogy turnézni menjen a Tokio Hotellel a “Dream Machine”-nal. Míg Berlinben pihen, kijött egy cigaretta szünetre a 032C Eva Kelley-jével és beszélgettek a dohányzási szokásairól illetve, hogy Los Angelesben miért lehet tökéletesen elrejtőzni.

EVA KELLEY: Ismered azt a játékot, ahol kiválasztod az ideális vacsora vendégeidet – lehet élő vagy halott is? Ha kiválaszthatnád az ideális cigaretta partneredet, akkor kit választanál?
BILL KAULITZ:
Angela Merkel. Nem dohányzik, de örülnék, ha elszívna velem egy cigarettát. Nagyon érdekes személynek tartom! Szívesen csevegnék vele az életről és elfogyasztanék vele egy burgonyalevest, valamint elszívnék vele egy cigarettát. Az tök jó lenne.

EVA KELLEY: Milyen volt a “Dream Machine” turnétok?
BILL KAULITZ:
Intenzív volt, de szerintem az eddigi legjobb turnénk. Művészi szempontból, megvalósítottunk mindent, amit mindig is akartunk. Szakítottunk a tipikus zenekari felállással – gitár, basszusgitár és dob – és ez így most sokkal elektronikusabb. Én terveztem az összes fellépő ruhát, ami nagyon jó buli volt. Két hetet töltöttünk Oroszországban, ami nagyon intenzív volt. Semmi alvás, de jó volt. Boldoggá tett. Jó turné volt.

EVA KELLEY: Miért volt olyan intenzív Oroszország?
BILL KAULITZ:
A politikai helyzet miatt. Minden alkalommal, mikor Oroszországba megyünk, kicsit érződik a feszültség. A dalaink, például a “Love Who Loves You Back” arról szól, hogy terjesszük a szeretetet és nem számít, hogy melyik nemhez tartozunk. Az emberek tényleg odafigyelnek a szövegre és nem tetszik nekik, ahogy előadom, és ahogy öltözködöm. Így egy kicsit provokatív. Feszültség van, ami engem is kicsit stresszel, de szeretek szembe nézni vele és szeretem a kihívást.

EVA KELLEY: Esztétikailag és zeneileg mi okozta a változást?
BILL KAULITZ:
Már nagyon frusztráltak minket a producereink és azok az emberek, akikkel korábban dolgoztunk, így úgy döntöttünk, hogy ennél az albumnál mindent magunk csinálunk. Mi voltunk a producerek, mi írtuk a dalokat, mi kevertünk – mindent mi csináltunk. Tom volt a vezető producer és senkit sem vontunk be. Bizonyos szempontból olyan, mintha el lenne az első albumunk.

EVA KELLEY: Nagyon erős rajongótáborotok van, akik az elejétől veletek vannak. Hogy érzed, hogy fogadták a rajongók ezeket a változásokat?
BILL KAULITZ:
Szerintem a keménymag mindig ott lesz. Néha úgy érzem, nem számít, mit csinálunk, mert a zenekar nekik inkább egyfajta életstílus. Elfogadják, amit adunk nekik és ünneplik. De van egy új közönség, akik most fedezik fel a Tokio Hotelt. Az új zenénkkel és az új stílusunkkal mutatkoztunk be nekik. Szeretem mikor vegyes a közönség, mikor vannak fiatalok és öregek. Most már sokkal több a férfi rajongó is.

EVA KELLEY: Hogyan érint a Los Angeles-i élet?
BILL KAULITZ:
Imádom Los Angelest, de szeretek onnan elmenni is. A felnőtt életemet ott éltem először. Például társasági életet és ott voltam először bulizni. Németországban nagyon el voltam zárva és Los Angelesben életem először szabadon.

EVA KELLEY: Bűnösnek érzed magad mikor rágyújtasz Los Angelesben?
BILL KAULITZ:
Igen. Az a vicces, hogy a klubokban aprócska hely van a dohányzásra kijelölve. Los Angelesnek vannak olyan részei, ahol az utcán tilos dohányozni. Az emberek rád kiabálnak és azt mondják, “Nem dohányozhatsz itt!”. Nevetséges, hogy betartják ezt a szabályt. Nem vagyok egy túl egészséges életet élő ember, mármint Los Angeles-i értelemben véve “egészséges”. Így egy kicsit idegennek érzem ott magam. Mindenki 8-kor kel, jógáznak és megisszák a kis smoothijukat… én pedig tipikusan…

EVA KELLEY: … európai.
BILL KAULITZ:
Igen, sosem tudtam igazán alkalmazkodni a Los Angeles-i életstílushoz. Számomra Los Angeles inkább arról szól, hogy eltűnhetek és láthatatlan vagyok. Senki sem figyel rám igazán oda. Ezt imádom benne. Sosem akartam ott karriert. Inkább a rejtőzködésről szól. Elmenekülni a siker elől.

EVA KELLEY: Szóval úgy érzed, ott kevésbé ismernek?
BILL KAULITZ:
Az embereknek el kell dönteniük: “Bill Kaulitzot követem és vele fotózkodom, vagy inkább Britney Spearst vagy Brad Pittet?” Olyan sok színész és híresség van ott, hogy az emberek már szinte rájuk unnak.

032C.com – A cigarette with Bill Kaulitz [+2]

Forrás: 032C.com